Magamról, azaz Gerebics Roland bemutatkozik

Ma már történelem, vagy inkább mesébe illő arra az 1993-as évre gondolnom, mikor is 14 évesen, egy eseménytelennek induló augusztusi délutánon, kék camping kerékpárommal véletlenül a balatonfűzfői lőtérre keveredtem. Mint megbabonázott kisfiút, az első legóautója, úgy nyűgözött le engem is az általam addig sosem látott, számomra ismert sportág. A folytatás is mesebeli, hiszen versenyzői pályafutásomat a ranglétra legalsó fokán kezdtem. Első kapcsolatom a lövészettel, hogy a versenyzők által ellőtt és szétszórt, üres töltényhüvelyeket gyűjthettem a szemétkosárba „edzésről-edzésre”. Ekkor, az első „általam hivatalosnak vélt” edzésnapomon kinyitottam egy kockás füzetet edzésnaplóként, aminek az első oldalára felírtam: Olimpiai és Világbajnok leszek!

A hibátlanul elvégzett feladatok, nem maradtak jutalom nélkül, későbbi edzőim mindig megengedték, hogy lőhessek egy két korongra, ha elvégeztem a rám bízott munkát. Ez volt minden edzésem fénypontja. Már akkor éreztem, hogy erre, a lövészetre születtem, olyan erőt, elszántságot éreztem és érzek magamban ma is, amit csak az érez, aki valóban elhivatottan csinálja azt, ami a feladata. Ezeken a napokon, gyakran csak ültem, és néztem a nagyokat, igyekeztem ellesni valamennyi fogást, megfigyelni, hogyan kell alázattal és a sport iránti tisztelettel egy puskához nyúlni. Érdeklődésem és kitartásom hamar sikert eredményezett, így alig egy évvel később, 1994 tavaszán leigazolt klubtag lettem. Ez annyit jelentett, hogy elkezdhettem a rendszeres és komoly edzéseket. Kitartásom és elszántságom hamar meghozták az eredményeket is, szinte hétről hétre éreztem, hogy fejlődök, az edzőm által kiírt szinteredményeket rendre teljesítettem, így legtöbb edzőtársam lemorzsolódása után megmérethettem magam versenyeken is.

Mindez már valóban történelem. Én mégis szívesen és most is hevesebb szívdobogással emlékszem vissza, hogy az akkori igen magas válogatottsági szintek teljesítéseként, 1994 nyarán kiutazhattam életem első világversenyére, Olaszországban, Lonato-ban. Azért a pillanatért érdemes volt végigjárni azt az utat, az első felszedett töltényhüvelytől, az elmulasztott iskolai és egyéb kikapcsolódási lehetőségekig. Ott álltam a pályán, végiggondoltam, hogy honnan és milyen messzire jutottam. Olyan büszke és elégedett ember voltam, hiszen ÉN képviselhettem Magyarországot, a hazámat a sportlövészek között. Az azóta eltel közel 16 évben, összesen 71 alkalommal sikerült kiharcolnom a válogatottságot, világversenyekre és a magyar bajnokságokra. Ez utóbbi címet mindössze két alkalommal tudta valamelyik versenyzőtársam elnyerni előlem. Elszántságomat, rátermettségemet és edzőim belém vetett hitét bizonyítja, hogy már junior korosztályos versenyzőként is elindítottak a felnőtt korosztálynak meghirdetett versenyeken. A legtöbb esetben gond nélkül vettem az akadályokat, talán ennek is köszönhető, hogy korán felfigyeltek rám a nemzetközi szakemberek is.

És a történet még nem fejeződött be! Ma is őrzöm azt a füzetet, amelyben leírtam, azon az emlékezetes napon: Olimpiai és Világbajnok leszek!

Egyenlőre, ezek a teljesítmények még előttem vannak. De mint a nagy álmodozók, én is tudom és hiszem, hogy a közeli jövőben eljön a pillanat, amikor a dobogóra felállva, a magyar himnusz hangjai csendülnek fel legelőször a sorban, majd utána kihirdetik: Gerebics Roland, Világbajnok… Gerebics Roland Olimpiai bajnok!

Gerebics Roland adatai

• Született: 1979.09.06., Várpalota
• Nevelőedző: Székely Dénes
• Edző: Vasvári Erzsébet
• Súly, magasság: 80 kg, 180 cm
• Egyesület: Gerebics Roland Sport Club
• Versenyszám: duplatrapp

Legjobb eredményei

• Olimpiai 5. hely (2000)
• Junior Eb 3. hely (1997, Lahti)
• Junior Eb 2. hely (1998, Ciprus és 1999, Puszan)
• Junior vb 2. hely (1998, Barcelona és 1999, Tampere)
• Korábbi legjobb eredmény: 143 találat (Világkupa Sydney, 2000)
• Jelenlegi legjobb eredmény: 144 + 50 találat (Világkupa Suhl, 2008)